ath§bhaje tv§khila-pˇru˘ottama°
guŁ§laya° padma-kareva l§lasa¤
apy §vayor eka-pati-spĄdho¤ kalir
na sy§t kĄta-tvac-caraŁaika-t§nayo¤
atha—ezért; §bhaje—odaadó szolgálatot fogok végezni; tv§—Neked; akhila—mindent magában foglaló; pˇru˘a-uttamam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; guŁa-§layam—minden transzcendentális tulajdonság tárháza; padma-kar§—a szerencse istennője, aki lótuszvirágot tart a kezében; iva—mint; l§lasa¤—vágyakozik; api—valóban; §vayo¤—Lak˘m¦nak és nekem; eka-pati—egy mester; spĄdho¤—versengenek; kali¤—vitáznak; na—nem; sy§t—sor kerülhet rá; kĄta—megtéve; tvat-caraŁa—lótuszlábadhoz; eka-t§nayo¤—egyirányú figyelem.
Most szeretnék elmerülni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának szolgálatában, és szeretném ugyanúgy szolgálni, mint a lótuszvirágot kezében tartó szerencse istennője, mert az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden transzcendentális tulajdonság tárháza. Attól félek, vitába fogok keveredni a szerencse istennőjével, hiszen mindketten nagy figyelemmel végezzük majd ugyanazt a szolgálatot.
MAGYARÁZAT: PĄthu Mah§r§ja az Urat itt akhila-pˇru˘ottamának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az egész teremtés Urának nevezi. Puru˘a azt jelenti: „az élvező”, uttama pedig azt, hogy „a legjobb”. Az univerzumban különféle puru˘ák, élvezők vannak. Rendszerint három osztályba sorolhatjuk őket: azok, akik feltételekhez kötöttek, azok, akik felszabadultak, és azok, akik örökkévalóak. A Védákban a Legfelsőbb Urat minden örökkévaló közül a legfelsőbb öröknek nevezik (nityo nity§n§m). Mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mind az élőlények örökkévalóak. A legfelsőbb örökek a vi˘Łu-tattvák, vagyis az Úr Vi˘Łu és kiterjedései. A nitya szó tehát az Istenség Személyiségére utal, KĄ˘Łától kezdve Mah§-Vi˘Łuig, N§r§yaŁáig és az Úr KĄ˘Ła többi kiterjedéséig. Ahogy a Brahma-sa°hit§ elmondja (r§m§di-mˇrti˘u), az Úr Vi˘Łu millió és millió formába terjed ki, R§ma, NĄsi°ha, Var§ha és más inkarnációkként. Mindegyiküket örökkévalónak nevezik.