ath§bhaje tv§khila-pˇru˘ottama° guŁ§laya° padma-kareva l§lasa¤ apy §vayor eka-pati-spĄdho¤ kalir na sy§t kĄta-tvac-caraŁaika-t§nayo¤ atha—ezért; §bhaje—odaadó szolgálatot fogok végezni; tv§—Neked; akhila—mindent magában foglaló; pˇru˘a-uttamam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; guŁa-§layam—minden transzcendentális tulajdonság tárháza; padma-kar§—a szerencse istennője, aki lótuszvirágot tart a kezében; iva—mint; l§lasa¤—vágyakozik; api—valóban; §vayo¤—Lak˘m¦nak és nekem; eka-pati—egy mester; spĄdho¤—versengenek; kali¤—vitáznak; na—nem; sy§t—sor kerülhet rá; kĄta—megtéve; tvat-caraŁa—lótuszlábadhoz; eka-t§nayo¤—egyirányú figyelem. Most szeretnék elmerülni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának szolgálatában, és szeretném ugyanúgy szolgálni, mint a lótuszvirágot kezében tartó szerencse istennője, mert az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden transzcendentális tulajdonság tárháza. Attól félek, vitába fogok keveredni a szerencse istennőjével, hiszen mindketten nagy figyelemmel végezzük majd ugyanazt a szolgálatot. MAGYARÁZAT: PĄthu Mah§r§ja az Urat itt akhila-pˇru˘ottamának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az egész teremtés Urának nevezi. Puru˘a azt jelenti: „az élvező”, uttama pedig azt, hogy „a legjobb”. Az univerzumban különféle puru˘ák, élvezők vannak. Rendszerint három osztályba sorolhatjuk őket: azok, akik feltételekhez kötöttek, azok, akik felszabadultak, és azok, akik örökkévalóak. A Védákban a Legfelsőbb Urat minden örökkévaló közül a legfelsőbb öröknek nevezik (nityo nity§n§m). Mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mind az élőlények örökkévalóak. A legfelsőbb örökek a vi˘Łu-tattvák, vagyis az Úr Vi˘Łu és kiterjedései. A nitya szó tehát az Istenség Személyiségére utal, KĄ˘Łától kezdve Mah§-Vi˘Łuig, N§r§yaŁáig és az Úr KĄ˘Ła többi kiterjedéséig. Ahogy a Brahma-sa°hit§ elmondja (r§m§di-mˇrti˘u), az Úr Vi˘Łu millió és millió formába terjed ki, R§ma, NĄsi°ha, Var§ha és más inkarnációkként. Mindegyiküket örökkévalónak nevezik. A mukta szó azokra az élőlényekre utal, akik sohasem kerülnek az anyagi világba. A baddhák azok az élőlények, akik csaknem örökké az anyagi világban élnek. Ők minden erejükkel küzdenek az anyagi világban, hogy megszabaduljanak az anyagi természet háromféle szenvedésétől, és élvezzék az életet, míg a mukták már eleve szabadok. Ők soha nem jönnek az anyagi világba. Az Úr Vi˘Łu az Ura az anyagi világnak, és szóba sem jöhet, hogy Őt az anyagi természet irányítaná. Következésképpen az Úr Vi˘Łut ez a vers pˇru˘ottamának, minden élőlény —  a vi˘Łu tattvák és a j¦va-tattvák — közül a legjobbnak szólítja. Az Úr Vi˘Łut és a j¦va-tattvákat összehasonlítani vagy azonos szinten állóknak tekinteni éppen ezért nagy bűn. A m§y§v§d¦ filozófusok a j¦vákat a Legfelsőbb Úrral egyenlőnek tekintik, és egynek tartják őket, ám ez a legnagyobb sértés az Úr Vi˘Łu lótuszlába ellen. Itt az anyagi világban a mindennapi életben azt tapasztaljuk, hogy az alacsonyabb rendű ember imádja a felsőbbrendűt. Ehhez hasonlóan minden más élőlény a pˇru˘ottamát, a legnagyobbat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, KĄ˘Łát, az Úr Vi˘Łut imádja örökké. PĄthu Mah§r§ja éppen ezért úgy határozott, hogy elmerül az Úr Vi˘Łu lótuszlábainak szolgálatában. PĄthu Mah§r§ját az Úr Vi˘Łu egyik inkarnációjának tartják, de Şakty§veŞa inkarnációnak nevezik. Egy másik fontos szó ebben a versben a guŁ§layam, ami az Úr Vi˘Łura mint minden transzcendentális tulajdonság tárházára utal. Az imperszonalista nézettel összhangban a m§y§v§d¦ filozófusok nirguŁának („tulajdonságok nélküli”-nek) tekintik az Abszolút Igazságot, valójában azonban az Úr minden jó tulajdonság tárháza. Egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy vonzódik bhaktáihoz, és ezért bhakta-vatsalának nevezik. A bhakták mindig szeretnék szolgálni az Úr lótuszlábát, s az Úr is mindig szereti, ha bhaktái szeretettel szolgálják. Ebben a szolgálatban számtalan kölcsönös transzcendentális tett van, amit transzcendentális természetű cselekedetnek neveznek. Az Úr transzcendentális tulajdonságai közé tartozik, hogy mindentudó, mindenütt jelen van, mindent átható, a leghatalmasabb, minden ok oka, az Abszolút Igazság, minden öröm és minden tudás tárháza, a legkedvezőbb, és így tovább. PĄthu Mah§r§ja arra vágyott, hogy a szerencse istennője mellett szolgálja az Urat, ez a vágy azonban nem jelenti azt, hogy a m§dhurya-rasa szintjén állt. A szerencse istennője a m§dhurya, szerelmi rasában szolgálja az Urat. Noha az Úr mellkasán pihen, bhaktaként az Úr lótuszlábának szolgálatából merít örömet. PĄthu Mah§r§ja csak az Úr lótuszlábának szolgálatára gondolt, mert ő a d§sya-rasa, szolgai kapcsolat szintjén állt. A következő versből megtudjuk, hogy PĄthu Mah§r§ja úgy gondolt a szerencse istennőjére, mint az univerzális anyára, jagan-m§t§ra. Ezért szó sincs arról, hogy a m§dhurya-rasa szintjén vetélkedhetett volna vele. Mindazonáltal félt, hogy a szerencse istennője sértésnek veszi, hogy az Urat szolgálja. Ez azt sugallja, hogy az abszolút világban néha versengés folyik az Úr szolgálatát végző szolgák között, ám az efféle versengés mentes minden rosszindulattól. Ha a VaikuŁ±ha bolygókon az egyik bhakta jeleskedik az Úr szolgálatában, a többiek nem irigykednek rá kiváló szolgálata miatt, hanem inkább arra törekednek, hogy ők is annak a szolgálatnak a szintjére emelkedjenek.